illaberek, nádak erek
2015. október 27., kedd
Ma napom estém mittudomén
olyan minta magyarországon lennék
teljesen nem értem az egészet
egész éjszaka ébren vagyok, nappal pedig a munkahelyemen ásítozom.
Nem fogom a tegnapelőtti óraátállításra kenni, mert tudom, hogy hülyeség.
Ez az egész egyy nagy hülyeség.
Jó volt elengedni az elégedetlenséget és kitömni a lukakat a tengerrel, a lustasággal, a semmittevéssel, a lebarnulással, mert addig sem kell azzal fglalkoznom, hogy mennyire nem találtam meg soha, amit kerestem
De most meguntam a hosszú és felszínes nem gondolkodást.
Mi a szar van, de most komolyan.
Asszem a héten elstoppolok valami normális városba, valami közepesen jó diszkóba és reggelig szeletlem a levegőt a sötétben .
Az annyira jó
Csak üvöltösön végre zene
2015. április 3., péntek
A nap bűne: gőg
Bárcsak félre tudnád tenni egyszer az egódat, de őszintén. Nem csak, mintha bocsánatot kérneél, hogy nem akartál megbántani, hanem akár szó nélkül, de mélyen belül.
2015. március 30., hétfő
2015. március 26., csütörtök
SZERDA.
El sem hiszem, hogy tegnap miután a Lucát elkísértem a randijára, sétáltam két órát, vártam, hogy a Bébé felvegye a telefont, elmentem a Toldiba. Kicsit lelombozott, hogy lemaradtam a rövidfilmfeszt első napján a vetítésről, de bementem, és adtam 5 percet a Bébének, hogy megérkezzen. Nem jött meg, én viszont találkoztam a pénztárnál a rövid szőke hajú lánnyal, akivel tegnap előtt az instant hostelben barátkoztunk össze, mikor engem a Bozo odavitt, életünk második találkozása alkalmából.
Szerencsére Nóri felismert, és meghívott, hogy nézzem meg velük a 21:00-s vetítést, amiről nem is tudtam, hogy létezik, így hát megnéztem a rövidfilmeket, amik tök jók voltak, és mire megittam a söröm és kijöttem a moziból, ott várt a Bébé. Megjelent a Csillus is, aztán elmentünk a Vittulába, ahol a Lucika randija folytatódott, és elég meredekre ittuk magunkat.
Lábjegyzet: Alig érkeztünk meg a Bébével a Vittuszba, egyszer csak az út túloldalán sétált egy fiú, akire mondtam a Lucának, hogy nézd az a srác tökre olyan mint a Beni, a Lucika meg mivel már volt egy kis szellemi gátlástalansága és szabadsága, elkiáltotta magát, hogy BENI! A srác megfordult, és természetesen a Beni volt, csodák csodája, hogy nem volt józan.
Benikével folytattuk az estét, Luci elment haza, mi csináltunk egy cigit, és a Bébével és a Benivel megváltottuk a világot.
Szerencsére Nóri felismert, és meghívott, hogy nézzem meg velük a 21:00-s vetítést, amiről nem is tudtam, hogy létezik, így hát megnéztem a rövidfilmeket, amik tök jók voltak, és mire megittam a söröm és kijöttem a moziból, ott várt a Bébé. Megjelent a Csillus is, aztán elmentünk a Vittulába, ahol a Lucika randija folytatódott, és elég meredekre ittuk magunkat.
Lábjegyzet: Alig érkeztünk meg a Bébével a Vittuszba, egyszer csak az út túloldalán sétált egy fiú, akire mondtam a Lucának, hogy nézd az a srác tökre olyan mint a Beni, a Lucika meg mivel már volt egy kis szellemi gátlástalansága és szabadsága, elkiáltotta magát, hogy BENI! A srác megfordult, és természetesen a Beni volt, csodák csodája, hogy nem volt józan.
Benikével folytattuk az estét, Luci elment haza, mi csináltunk egy cigit, és a Bébével és a Benivel megváltottuk a világot.
2015. január 11., vasárnap
Szép nap ez a mai.
MA délután háromkor keltünk, mert a TEGNAP kicsit durva eszeveszésbe torkollott...
Szóval elmentünk megnézni a MüSzibe megnézni Ezer Ákos kiállítását, aki egyébként a Luca ismerőse. Csodák csodája, bár nem ma volt a megnyitó, mégis pont ma, pont délután ötkor volt ott az egész családja, és nagyon örültek, hogy így teljesen véletlenül össze tudtak futni... A kiállítás igazán frissítő volt mint vizuális élmény, ésmegint hiszünka kortárs fiatal festőkben, és látjuk, hogy tehetségesek, gondolkoznak, és van eredménye, sőt értelme is.
Aztán elmentünk a Most-ba, indiai levest, és indiai kaját enni. Szóval jöhet az a Tikka Masalaaa!
Ittunk finom fehérbort is, amit a kedves pincér fiú, Gábor ajánlott. Remek vacsi volt, nagyon szeretjük az indiai kaját.
Elsétáltunka Toldi moziba, ami 2 percre sincs onnan, és megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. híres, új magyar filmet, két hatalmas gyömbéres limonádéval.
A film igazán friss, összeszedett, hangulatos, és nagyon valódi. Minden jelenetben elmondhattam, hogy ja, tényleg, pont, mind mi tegnap, vagy múlt héten. Csodás realizmussal mutatja be a kényszeres bulizást a szar kocsmáktól a Fogasházig, meg a részeg erasmusos franciákat, a dögös finnlandiás promoter lányokat, az útszáli padkánülést hajnalban az ötödik kerületben...
Sok tipikus dolog, kissé álmodozós, de sosem hagy el a valóságérzeted, mert mindez TÉNYLEG így van a való életben is. A csaj elhagy, elutazol véletlenül liszabonba, mosogatsz, lesz egy portugál csaj, az is elhagy, aztán hazajössz, és folytatod a munkanélkülikereső életet.
A film végén könny szökött a szemembe, és libabőrös lettem. A film közben tízpercenként hangosan felröhögtem, annyira viccesek a karakterek, és az őszinte magyar, BUDAPESTI cuccok. A film elején szkeptikus voltam.
Aztán elmentünk az Aurórába, a hellyel egyelőre ismerkedünk, de igyekszünk minél hamarabb aktív önkéntesként a dolgozó csapat tagjaivá válni. Ma épp Butterfly Effect koncert volt, fúziós folk x klezmer x beatbox x hip-hop zene szaxofonnal, akusztikusan. Remek élmény volt, méltó befejezése ennek a "túlzsúfolt" kulturális olvasztótégelyként működő 5. és 8. kerületi délutánnak.
Szóval elmentünk megnézni a MüSzibe megnézni Ezer Ákos kiállítását, aki egyébként a Luca ismerőse. Csodák csodája, bár nem ma volt a megnyitó, mégis pont ma, pont délután ötkor volt ott az egész családja, és nagyon örültek, hogy így teljesen véletlenül össze tudtak futni... A kiállítás igazán frissítő volt mint vizuális élmény, és
Aztán elmentünk a Most-ba, indiai levest, és indiai kaját enni. Szóval jöhet az a Tikka Masalaaa!
Ittunk finom fehérbort is, amit a kedves pincér fiú, Gábor ajánlott. Remek vacsi volt, nagyon szeretjük az indiai kaját.
Elsétáltunka Toldi moziba, ami 2 percre sincs onnan, és megnéztük a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. híres, új magyar filmet, két hatalmas gyömbéres limonádéval.
A film igazán friss, összeszedett, hangulatos, és nagyon valódi. Minden jelenetben elmondhattam, hogy ja, tényleg, pont, mind mi tegnap, vagy múlt héten. Csodás realizmussal mutatja be a kényszeres bulizást a szar kocsmáktól a Fogasházig, meg a részeg erasmusos franciákat, a dögös finnlandiás promoter lányokat, az útszáli padkánülést hajnalban az ötödik kerületben...
Sok tipikus dolog, kissé álmodozós, de sosem hagy el a valóságérzeted, mert mindez TÉNYLEG így van a való életben is. A csaj elhagy, elutazol véletlenül liszabonba, mosogatsz, lesz egy portugál csaj, az is elhagy, aztán hazajössz, és folytatod a munka
A film végén könny szökött a szemembe, és libabőrös lettem. A film közben tízpercenként hangosan felröhögtem, annyira viccesek a karakterek, és az őszinte magyar, BUDAPESTI cuccok. A film elején szkeptikus voltam.
Aztán elmentünk az Aurórába, a hellyel egyelőre ismerkedünk, de igyekszünk minél hamarabb aktív önkéntesként a dolgozó csapat tagjaivá válni. Ma épp Butterfly Effect koncert volt, fúziós folk x klezmer x beatbox x hip-hop zene szaxofonnal, akusztikusan. Remek élmény volt, méltó befejezése ennek a "túlzsúfolt" kulturális olvasztótégelyként működő 5. és 8. kerületi délutánnak.
2014. június 11., szerda
HA egyszer új blogom lenne, legalább öten írnám
Legyen még alterego...
Lilla a kozmós
Milla a művészes
Lili a kreatív
*** a blézeres, interjús (a Karola béna.)
Kamilla, aki látja a mindennapokat
Lilla a kozmós
Milla a művészes
Lili a kreatív
*** a blézeres, interjús (a Karola béna.)
Kamilla, aki látja a mindennapokat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)