azt hiszem, kedvencek közt!

Haj - másságom egyik bizonyítéka

Hosszú percekig, akár órákig is képes vagyok a frufrum végét bámulni, ha oldalról átsüt rajta a délutáni kedves forró napsugár.
A hajszálak vége puha szőke, utána pedig finom, vörös, mint a borostyánkő...
Olyan nagyon boldog vagyok amikor ezt a látvány megélhetem ilyen közelről.
Pont olyan jó mint a régi műanyag rocksztár napszemüvegem orrnyergén a szempilláim tükörképét nézni. Órákig, nem csak ha ki voltak festve.
Szeretem a testem apró ès nagyon szép titkait.

Minden ember életében egyszer eljön az éjszaka, amikor...

   Nem hittem volna, hogy velem is megtörténik.
Az éjszaka közepén ritmusos pittyenések.
Három egymás után, aztán egy szünet, majd megint három, és így tovább.
Mi a fene.
Majd elmúlik, de nem, mégsem. Újrakezdi. Nagyon hangos.

Majd elmúlik.
Áh. Mi a csoda lehet ez.

Apa, apa ébredj fel! Valami pittyeg a kazánházban! Mi az!?!
Na basszus: a tűzriasztó.

Ma éppen.

Hazaértem. 

A mosást beraktam, felporszívóztam, rendek raktam.

E-mailek megírva, csetek megválaszolva. 

Citromos sör megbontva, melegítőben, laptop előtt ülés: pipa.

Akkor most, a félévben először nekiállok: 

T 

A

N

U

L

N

I

!!!
!!!
!!!
!!!
!!!

hát táun számör indö sziti

JEEEE

Zene tanuláshoz.

Meteoromológia

cigánygyerekek potyognak az égből.

Bioshock Infinite - Music From The Credits (No Spoilers)

tökre jóvilág!!!

RDJ 1

Tony Stark az én hősöm. Épp annyira mint Bob Downey.

Nem tudom függetleníteni az életemet tőle, mert ő az a féltökéletes csoda, ami számomra a világ tetején van.
Szeretem, hogy volt nagyon rossz időszaka, hogy mondott már nemet az életre, aztán még nagyobb igent.
Annyira valós, annyira hasonlítok rá, és annyira átérzem, amit ő megélt.
Kívülről ez gyermeteg rajongásnak tűnik. Belülről ez valósabb, őszintébb és sokkal több.
Az, amit soha senki nem értett meg belőlem, az benne meg van. És lehet, hogy nála sem értette meg senki. Ezt csak az érti, aki ilyennek született, és ugyanezt átélte. A félreértettséget, a lenézést, az irigységet, az elégedetlenséget...
Szeretlek, és remélem a halálunk után találkozunk!

SZÉÉKESFEHÉRVÁÁR SÁLLÁLÁLLÁLÁÁ

A néni aki a hétvégi székesfehérvári látogatásunkkor, az Árpád-fürdő szaunájában okoskodott a szaunázás szabályairól, velem szemben ült a metrón, mikor megjöttem Pestre. Több mint csodálatos.

Május elseje

Be tud teljesedni bennem az érzés, hogy bármennyire is próbálom a körülöttem működő világot hozzámvalónak látni, meghallok egy ilyen számot, és rájövök, hogy szélmalomharcot vívok.
Jó lenne a mostban megtalálni azt, ami engem tökéletesen boldogít, elégedetté tesz, az enyémnek érzem. Ez már majdnem sikerül.

De van az a bizonyos illat ami nem hagy nyugodni: a dohos pécsi/pesti tavaszi fesztiválillat keveredve a grillfüsttel, a fülledtséggel, szerelemmel, lazasággal, , frissen mosott ruha öblítőjével, félrészeg estékkel, belvárosi tisztaszmoggal, hihetetlenséggel, az első kék parfümömmel... És félig el is kanyarodtunk K x. számú férjéhez.
Persze mindehhez hozzátartozik a pezsgés, a romantika, az sms korszak, és a 2009-es tavasz. Pécsett és Pesten egyaránt.
Na akkor éreztem, hogy a most is lehet teljesen 19. századi. Otthon éreztem magam a jazzben, a bármilyen zenében, a meg nem hirdetett bulikban, a retro suttogásban. A frissen mosott hajas randi, hajlakk nélkül, smink minimál, nem is értek hozzá de nem is számít, mert fiatal és szép.
A költészet, a versek, a DaDa, a vonat, az abszurd, a féktelen, a szabad, a fenntarthatónak tűnő, az örökké tartó, a csodálat, a randomság. Az élet internet nélkül.
Csak eredetien mindent, a 2008-as PENtől a 2009es Méta táborig.
A rajongás őszinte, a test finom és sovány, a gitár oké, a hegedű még inkább.
És bárcsak még egyszer megélhetném a parkban felkapós csókolózásokat, a pesten átrandalírozott belvárosi éjszakákat, az utcán fekvést, a deákteret, a sompolygást, a suttogást, a versms-t.
Örülök, hogy legalább ennyi volt, örülök, hogy pont ennyi volt.

Szia!