Post trauma

Bár hajnalban már írtam az estéről, sok részletet nem említettem. De nagyon sok minden volt, amit érdemes megjegyezni.
Például, hogy 23:33 volt, mikor rájöttünk, hogy 35kor megy az utolsó villamosunk. Lecsaptuk a laptopokat, ès rohantunk.
A rohanás a dobozi utcában már önmagában us vicces volt, de útközben láthattunk mèg egy fiút aki èpp lőtte magát injekciós tűvel... Akkor nagyon röhögtem rajta, de most már ijesztőnek tartom.
Csodával határos módon elértük a villamost, ès eljutottunk az instantba.
Nem kellett sok idő, hogy az ingyenbuli hátrányait megtapasztaljuk. Mindenféle rassz, és színvonal csodás keveréke mulatott együtt, jobb-rosszabb zenékre, és közben minket főleg az érdekelt, hogy ne érjenek hozzánk
...