Hogy őszinte legyek, mikor megmondtam, hogy otthon még nem meséltem, hogy vége, és azt mondta, hogy ne is mondjam még, akkor azt hittem azért ne, mert még van esély arra, hogy sikerüljön.
Én eléggé elhittem, hogy van még esély.
Soha életemben nem éreztem még ilyet. Tehetetlen vagyok, és nincs megoldás. Most először nem vagyok elég jó valakinek, vagy nem jókor jókor érkeztem. Most először nem lehetek azzal, akivel szeretnék. Most először érzem, hogy fáj, és most először vagyok szomorú egy fiú miatt.
Azt hittem/hiszem, hogy megtalálta a zsák a foltját, a borsó visszakerült a héjába.
Talán mégsem.
Talán nekik sikerül az a szerelem, amit a filmekben látunk. Olyan, amilyen nekem sosem volt, és most nagyon úgy érzem, hogy sosem lesz. Ezek után végképp nem merek nyitni senki felé, és teljesen elegem van a saját magánéletemből.
Nem látok benne semmi hibát, nem tudom és nem is akarom utálni semmiért.
Minden jó volt vele, és azt hiszem ő is szeretett velem lenni.
Nem okoztunk egymásnak csalódást, nem csaptuk be egymást, nem bántottuk egymást, és nem éltünk vissza egymás bizalmával.
Szép történet, értelmetlen végkifejlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése